Mit tudunk a gyermekbarátságról?

Az TVR1 Képzelt Kávéház április indító műsorában kérdezték meg a gyermeki barátságról Dr. Dégi László Csaba pszichológust.

Azzal mindenki egyetért, hogy az igaz barátság egy ritka és semmilyen anyagi jószággal nem mérhető és nem megvásárolható kincs. Az is kezd értelmet nyerni, hogy a közösségi oldalakon felhalmozott baráti és kapcsolati szálaknak a száma nem helyettesíti és nem is tudja pótolni, az emberekben megbúvó barátság iránti vágy igényét.

Mégis, hogyan látja a gyermeki barátság kialakulást egy szakember?

Minden a családnál kezdődik. Nagyon fontos a nyitottság és az a kapcsolati és emberközeli minta, amit a gyermek lát és az évek során magáénak tekint. “Ha gyermek azt látja, hogy a család nem nyit kifele, akkor az erre épülő baráti szálaknak sem lesz értéke és a barátság, mint fogalom később fog kialakulni. Valószínűleg az iskolában.” – fejtette ki véleménye kezdetén a szakember.

De mi a helyzet az igazán mély baráti kapcsolatokkal? A szakember úgy látja, hogy az igazán mély és értékes barátságok szálait, egészen a gyermekkora lehet visszavezetni. A pszichológus azt is kifejtette, hogy a gyermeki pszichológia a külsőségből halad befelé. A gyermek az alapján dönt, ami látható és az idő és fejlődés után ezekre rárakódnak bizonyos értékek és másfajta látásmódok. “Úgy gondolom, hogy az óvodában a barátság fogalmát, meg kell tanulni, mert senki sem azzal a vággyal születik, hogy legyen egy “kis herceg” az életében.” – részletezte Dr. Dégi László Csaba.

Ténylegesen, mit is nevezünk barátságnak? Hogyan tudjuk ezt definiálni felnőttkorban és mit jelent egy gyermek számára?

A szakember úgy látja, hogy a gyermek életének a központja a szülő még akkor is, hogy elváltak vagy esetleg külön országban élnek. Ebben a központban a barátság, mint érték kialakulhat. “Másodlagos szocializációban, amikor kilépünk a család kapuján, ott már a barátság mint erőforrás lesz jelen. Ott már az lesz a barátod, akivel a szabadidődet megosztod ezáltal, már van egyfajta intimitása a történetnek.” – mondta a szakember.

Ezek után felmerül bennünk az a kérdés, hogy a kamaszkorban a barátok, mint szülőpótló erőforrás jelenik meg egy gyermek életében?

Dégi L. Csaba úgy látja, hogy van egy olyan verzió, ahol egy gyermek szerencsés helyzetben van, mert vannak testvérei. A családterápiában is van egy olyan dolog, hogy mindazokat az alapműveleteket és alapkapcsolatokat amiket megtanulunk a szülőkkel és testvérekkel, azok tulajdonképpen mindenféle más társaskapcsolatban megismétlődnek.” – fejtette ki álláspontját ennél a kérdésnél a pszichológus. A serdülőkorban a baráti szálak kialakulása már kicsit komplikáltabb, mivel abban már benne van az identitás és a szexualitás keresése is. Dégi L. Csaba úgy gondolja, hogy serdülőkorban már az időnk is be van határolva: időt kell szánni az iskolára és az extra elfoglaltságokra. Ezeknek az időbehatárolások végén marad egy pici időnk, amit magunkra tudunk fordítani és a döntés, hogy ezt a pici időt kivel akarjuk eltölteni. Ettől nyer ez az időintervallum egy intimitást és akivel ezt az intim időt eltöltjük, őt nevezhetjük barátunknak. 

A beszélgetést egy nagyon jó kompromisszum kész gondolattal zárul : “Gyerekkorunkban, barátainkkal együtt fedezzük fel a világot, felnőttkorunkban barátokkal együtt viseljük el a világot.” – mondta a beszélgetés vezetője, László Noémi.

Nektek mi a véleményetek? Írjátok meg kommentben.

A beszélgetés teljes verzióját a hivatkozásra kattintva tudjátok megtekinteni: teljes műsor.