Tükör szemlélet - Nem csak nyugaton van a jövőnk kulcsa

2013. Oct. 13.

Leülünk reggel a gépünk elé, bekapcsoljuk és extra kivételes esetben is mit csinálunk legelsőnek a reggeli trónolás előtt? Hát persze, hogy meglessük profilunkat a Facebookon és mint egy 007-es ügynök végig csekkoljuk az eddigi állapotfolyamot, nehogy már lemaradjunk valamiről. Mi sem jobb annál, mint másokat kinevetni és közben fogni a homlokunkat, ahogyan kínos magánéleti problémáikat nyilvánosan közzéteszik. De szerencsére nem mindig csak a kínos és szánalmas irkálgatásokat látjuk ismerőseink részéről.

Egyre többször látjuk közösségi profiljaink hírfolyamán, hogy régi gyermekkori vagy nem rég megismert ismerőseink sorra hagyják el szülőhazánkat a jobb megélhetés reményében. Ezekről a próbálkozásokról sajnos nem mondható el, hogy mind sikertörténettel zárul… De közben vagy legjobb esetben személyesen szerencsét szórunk a másikra és önzetlenül kívánjuk, hogy hátha egy másik “világban” sikerül megvalósítania önmagát, vagy legalább csak ezzel a lépéssel tud magának adni egy kisebb-nagyobb löketet céljai megvalósításához, mert az állóvíztől rosszabb aligha van. Sajnos, már eleve ez nagy para, hogy erről kell írni… és lám-lám tényleg itt tartunk. De ahelyett hogy álomvilágba kergetnénk magunkat inkább nézzünk szembe a keserű tényekkel és beszéljünk róla. És akkor fel lehet tenni a kérdést magunkban: Tényleg nincs más kiút? Mindenki eldöntheti magában az adott lehetőségek és saját élethelyzete függvényében.

Ha mindenki fixálta magában, hogy tényleg nincs más kiút, mert nincs semmim és eldöntöttük, hogy tényleg neki vágunk, akkor még is merre vesszük az irányt?

Erre a válaszra lemerem fogadni, hogy ez lesz a válaszod: “Nyugat. Hova máshova?” Az agyunkba szinte bele lett vésve, hogy Nyugaton kell keresni a jobb életet és a sikerünk kulcsát csak arra fele lehet megtalálni, ha már az itteni élethelyzetünkből nem tudunk jobbat kihozni. Ezzel körülbelül ugyan az a szitu, mint a diplomával. Ez belénk lett kódolva kiskorunktól kezdve nagyszüleink és őseink folyamatos perfomanszának köszönhetően: “Fiam! Legyen diplomád utána bármi lehet belőled.” És mi lelkiismeretesen be is hódoltunk ennek a baromságnak. Igaz, ez valahol annyira nem is hülyeség, mert ha másra nem is, de egy átlagos főiskola vagy egyetem elvégzése után, szerencsés esetben jobban rátudunk látni a világra és az onnan szerzett kapcsolati tőkénket sikeresen tudjuk felhasználni és kamatoztatni. Na de! Térjünk is rá most már a tárgyra.

Gondolkoztál már azon, hogy nem csak nyugaton lehet boldogulni? Minden magyar átlag ember azon agyal, hogyha magyarországi viszonylatba jól akarok élni, akkor nekem az itteni átlag kereset többszörösét kell megkeresnem. Akkor jelen esetben már mindjárt 3-4 százezer forintról beszélünk. Na és itt jön az instant visszakontrázásom…

Akkor miért nem megyünk oda élni ahol a magyar átlag kereset az adott ország viszonylataihoz képest az ottani átlag fizetést három vagy négyszerese? Őszintén, most hogy ha el kell hagyni szeretet szülőhazánkat az anyagiak miatt, akkor már nem teljesen mindegy hogy 5-6 ezer kilométerre megyünk nyugatnak, vagy 17 ezer kilométert hátunk mögött hagyva kelet felé vesszük az irányt? Én úgy gondolom, hogy ezt a tényezőt tekintve: teljesen mindegy… annyi különbséggel, hogyha valami váratlan esemény következik be a családban, akkor nem biztos, hogy azonnal hazatudunk jönni.

Milyen európai munkák jöhetnek szóba? Én amikre gondolnék az: szabadúszó újságíró, kereskedés Vaterán vagy eBay-en, stb… Azaz, van egy olyan munka vagy folyamatos mikro-üzleti tevékenység, ami Magyar viszonylatban igen csak csekély, fejlődésre alkalmatlan profitot termel és családot sem tudnánk erre a fizetésre alapozni és még nem is beszéltem őseink megsegítéséről, autó vásárlásról és annak fenntartásáról. De ha ez az 50-80 ezer forintnyi összeg máshol 4-szer annyit ér? Szerintem már kezd leesni, hogy mire akarok kilyukadni…

Tudtad, hogy Ázsia bizonyos régióiban az emberek éhbérért dolgoznak olyan cipő és ruhagyárakban aminek a végtermékét te több ezer forintért veszed meg? A szerencsétlen pedig épphogy megkapja érte a havi 100 dollárt? És abból mi mit veszünk? Egy normálisabb cipő 100 dollárnál kezdődik, akkor ez azt jelentené, hogy az a szerencsétlen munkás aki Ázsia egy szegényebb országában él, ha Európába akarna utazni és betérne egy Plázába, nem tudná megvenni azt az 1 pár cipőt ami esetleg a saját keze alatt futott át a gyári futószalagon több ezer másik példánnyal mellett? Arról már nem is beszélve hogy a gyártónak mennyibe kerül 1 pár cipő komplett legyártása…. és azt hány %-os haszonnal pörgetik el az Európai piacon.

De hogyan is tudjuk a sok szörnyű dologból kihámozni azokat az információkat amik számunkra hasznosnak bizonyulnának?

Mivel mi az európai társadalom és kultúra folytonos résztvevői vagyunk, így a kelet elmaradottabb régióiban igen csak nagy előnnyel lehet megindulni. Már most megmondom, hogy nagyon gyorsan rombold le magadban azt a negatív sztereotípiát, hogy a “szegényebb” országokban mindenhol borzalmas éhezés, lövöldözés és más egyéb olyan cink helyzet van, ami az európai ember számára nem valami tetszetős. Szóval jobb ha tudod, hogy a szegényebb országokban is vannak gazdagabb, békésebb területek és ugyan így megtalálhatóak a nagyon szegény szinte már háborús övezetnek nyilvánított régiók. Annyi különbséggel, hogy ott több az ilyen megye vagy régió. Továbbá az összekuporgatott kis pénzünk amivel nyugaton elvagyunk 1 hónapig abból talán máshol elvagyunk akár fél évig is.

Na akkor összegezzük, hogy mi is kell nekünk, ha erre a lépésre szánnánk el magunkat:

Olyan tevékenységet kell végeznünk – akár több félét – amiből egy itthoni átlag fizetést megtudunk keresni, úgy hogy ahhoz nem szükséges egyáltalán a személyes megjelenés. Pl: cikkírás, vatera stb…
Kell találnunk egy olyan országot, amely megfelelne az elvárásainknak. Ha ez megvan, akkor meg kell találnunk rá annak a módját, hogy tudnánk oda eljutni, hogy terepszemlét tartsunk. Pl: ösztöndíj programmal.
Rengeteg keleti országnak van olyan ösztöndíj alapja ami totál nem populáris és pont hogy az európai diákságot próbálná országába csalni. És ami a legfontosabb! Nem kötődik diplomához! Simán csak érettségid legyen meg átlagba ne legyél 35 évnél öregebb. Tehát? Ingyenes terepszemlét tudunk tartani.
Lehető legjobban kell beszélnünk az angol nyelvet, mert itt nem lesz senki aki tud magyarul és fogja a kezünket, ha kommunikációs problémába ütközünk.

Szóval összegezve, ha tudunk magyar honba hazafele dolgozni és valamilyen kinti portékát pörgetni neten, akkor már egy elég jó életszínvonalat tudunk fenntartani magunknak. Ez nem sok pénz magyar viszonylatban, de ne feledjétek, hogy ez máshol jóval többet ér.

Ha már kint vagyunk és a kezdeti nehézségeken túl vagyunk:

Meg kell találni azokat a forrásokat amikből később profitot tudunk remélni. Mivel mi magyar állampolgárok vagyunk ezért ezt a lehetőséget mindenképp ki kell használnunk, mert ez a stratégia erre épülne. A magyar felvevő piacra. Egyszóval találni kell valami olyasmit, amit kint potom pénzért megtudunk venni, de közben az európai ára a beszerzési árhoz képest a csillagok popsiját simogatja.
Kell találni egy bizalmas személyt, aki tud segíteni saját anyanyelvén az üzleti kommunikációban és talán rátud mutatni a kiskapukra és a nagyobb buktatókra.

De ha ez mind megvan, akkor még is hogyan tudnánk kint akár huzamosabb ideig élni?

Na ez az a kérdés amire sajnos nem adhatok neked választ, mivel ország függő, de lehet olyan radikális lépésekre kéne elhatározni magadat ami nem biztos hogy belefér abba a kosárba amibe te a “bevállalóssági cetlijeidet gyűjtöd”. De erre neked kell rájönnöd. Minden országban más és más a kulcs. Persze vannak szép és nagyon egyszerű formái annak, hogyan is lehet ezeket elérni.

Mindenesetre ezek nagyon komoly és kemény lépések. Sok mindent fel kellene adni, hogy ezekből a sorokból később kézzelfogható tárgyilagos bizonyítékot tudjunk szolgáltatni a külvilág számára, hogy “Annuit Coeptis”.GerryPerry