Életünk kártyái

Egyetemi éveink, hónapjaink és napjaink folyamatosan, megállíthatatlan gyorsasággal peregnek le szemünk előtt úgy, hogy sokan még nem készültek fel saját életük egyedüli irányítására. Azon kapjuk magunkat, hogy állandó agyalás és fejtörés közepette próbáljuk meg  kiválasztani, megragadni azt az élet-stratégiát, amiről azt érezzük, hogy ez a miénk és egy saját, megtervezett szisztéma szerint tudjuk pörgetni – jelen esetben – saját életünk alacsony és magas értékű lapjait. Ha nincs előre kitervelt stratégiánk könnyen lehet, hogy a feltett tétjeinket az élet szemrebbenés nélkül kiszipolyozza belőlünk és mire észbe kapnánk, nem hogy tovább gyarapítottuk volna saját és – előnyös esetben – családi segítség által összekuporgatott tőkénket, de még azt is elveszítjük, ami az élethez és fejlődéshez elengedhetetlen, a hitünket és reményünket…

Első lépésben meg kell találunk azt az utat, amiről megvagyunk győződve, hogy ez az út járható, megjátszható és kivitelezhető kisebb vagy akár nagyobb kockázatok közepette, de mindenekelőtt figyelembe kell vennünk a minket körülvevő lehetőségeket és befolyásoló tényezőket, mint például: család, barátnő és mindenekelőtt – bármilyen életút választása esetén – a legfontosabbat, a saját ismert környezetünket egyszóval a kapcsolati tőkénk figyelembe vételével kellene cselekednünk. Ha sikeresen felmértük a minket körülvevő lehetőségeket, akkor elkezdhetjük felépíteni rá többlépéses tudatosan felállított stratégiánkat. Igen, tudom ez egy kicsit túlságosan átfogó fogalom, ahhoz hogy konkrét ihletet tudjál meríteni, de úgy gondolom, minél jobban belemerülsz ezekbe a gondolatokba, egyre jobban kirajzolódik előtted az vélt vagy éppen koptatásban lévő flaszter, amin jársz vagy járni szeretnél.

Mint saját esetemben, jelenleg az egyetemen koptatom, csiszolom életem tündöklő ékövét annak reményében, hogy hátha lesz belőlem valaki, de hamar rájöttem, hogy az egyetemi évekre alapozni az életünkkel szemben, főbenjáró vétség és talán jelen esetünkben nagyobb merényletet magunk ellen aligha tudnánk elkövetni. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy az egyetem elvégzése önmagában nem elég ahhoz, hogy stabil alapokra helyezzük életünk kicsiny tutaját, de viszont arra kiváló, hogy elménket csiszolja és pozitív gondolkodásra, egy normálisan végiggondolt stratégia kidolgozására késztessen.

Pár segítő gondolat pontokba szedve, amivel stabil alapot tudunk magunknak teremteni:

1. Mielőtt szisztematikusan felépített taktikánkat szeretnénk megalapozni, előtte el kell végeznünk a legfontosabb és majdnem hogy legfájdalmasabb lépést: a tudatos szelektálást! Minden olyan embert ki kell takarítani életünkből, aki hátráltat, visszatart vagy érzelmileg negatív hatással van ránk. Régi ócska baráti-haveri vagy szerelmi szálaknak nincs helye az életünkben! Mivel ha érzelmi terrorban élünk, folyamatosan az agyunk el lesz foglalva ennek a terrornak az elhárításával és az igazán komoly dolgokkal nem fogunk tudni százszázalékosan foglalkozni.

2. Megfelelő emberek magunk köré gyűjtése és egy normális fejlődő-fejleszthető közeg kialakítása. Nincs más dolgunk, minthogy olyan emberek társaságát keressük és élvezzük, akik szinte felhúzó szimbólumként tudnak közreműködni életünkben és ennek megteremtésével látványos érzelmi fejlődés veszi kezdetét, ami elég erőt tud majd adni ahhoz, hogy önmagunkat fejlesszük és egy eleve fejlődő optimista légkört tudjunk kialakítani.

3. Optimista hozzáállás! Ha eleve negatívan állunk a dolgokhoz és úgy vagyunk vele, hogy ez nekünk úgy sem sikerül akkor jobban tesszük, ha egy ásót ragadunk és békében elföldeljük magunkat valahol egy külvárosi tanya pincéjében. Nagyon fontos, hogy ha nem tudunk felhúzó erő lenni, másokat ne hátráltassunk, mert akkor sajnos pont mi leszünk az a személy, akit férfi társaink leépítenek maguk mellől, mint visszahúzó negatív energia.

4. Önállóság. Sokszor elcsüggedünk, hogy nem megy a szekér, mert egyedül húzzuk és “ha lenne egy nő az életemben akkor magabiztosabb lennék.” Ezt a gondolatot is jobban tesszük, ha kitöröljük a szótárunkból, mivel egész életünkben a szülők “elmenetelése” után, magunkra leszünk utalva. Ha már egyedül húzzuk a szekeret az már félsiker. Csak magadra számíthatsz!

5. “Évszám betegség” Ne legyen amiatt lelkiismeret furdalásunk, hogy hány évesen próbáljuk egyáltalán az életünket elkezdeni és semmi esetre se hasonlítsuk magunkat szüleinkhez. “Én már 23 évesen családapa voltam!” Ne csüggedj! Más világot élünk. A játék ugyan az, csak a játék menete változott meg.

6. Ha a humán erőforrásunkat és hozzáállásunkat tisztáztuk, akkor jöhet a kézzel fogható része, pontosabban a tőkénk tisztázása. Itt inkább kérdéseket tudunk magunknak feltenni: Milyen kézzelfogható tőke áll ebben a pillanatban rendelkezésünkre? Milyen módszerekkel tudnám azt megszerezni, ha nincs? Mennyire és mivel tud támogatni a családom? Ha csak érzelmi támogatás kapunk otthonról, azt is becsüljük meg! Hidd el, másnak még ez sincs.

Itt van tehát az én első 6 tétem, amit úgy érzem mielőtt “csatába” indulnék, mindenképp megfogom játszani. Te mit gondolsz?

“A tegnap történelem, a jövő rejtelem, de a ma adomány!”

GerryPerry